Hát ez is eljött. Utolsó nap a munkahelyen... Nem maradhattam tovább, vizsgák, miegymás. Sötét konyha, távozás előtt egy pár perccel. Már csak a litván feliratos, munkahelyen használt reklámbögréim elmosogatása maradt az egyetlen feladatom. Belátom, nem megy nagyon a búcsúzkodás. De az egyik munkatársam utolsó szavaira, hogy biztosan lesz jövőm, mert olyan törtető vagyok, szerintem még sokáig emlékezni fogok. Amit válaszoltam, őszintén mondtam, nem felvágásból, inkább a kihívás vállalásának reményében... azt mondtam, hogy ha majd egyszer, úgy tíz év múlva, azt hallják valahol, hogy kineveztek a nem tudom minek az élére, akkor emlékezzenek rám. Hogy itt kezdtem.

Adja Isten, hogy valóban úgy is legyen.